A kerti hortenzia (Hydrangea macrophylla) a somvirágúak (Cornales) rendjébe tartozó hortenzia (Hydrangea) nemzetség legismertebb faja, tömérdek kertészeti változattal. Az 1800-as években Japánból került Európába. Japánban akkor már évszázadok óta a kertek kedvelt növénye volt. Nyugat-Európa több országában is termeszteni kezdték, és mára rengeteg, különféle virágú és (a cserepes virágtól a bokorig) változatos növekedésű változatát nemesítették ki.

Egy–másfél méter magasra növő, lombhullató cserje. Sok kis virága félgömb alakú virágzattá áll össze; ebben gyakran vannak meddő virágok is, megnagyobbodott, sziromszerű csészelevelekkel – a kertészeti, bujtatva vagy dugványról szaporított változatok gyakran csak meddő virágokat hoznak.

Labdaszerű virágzata lehet teljesen fehér, krémszínű sárga, vagy a piros és a kék bármilyen átmeneti árnyalata — ez a fajtán kívül a kalcium- és nitrogén-ellátástól is függ. Ugyanazt a növényt a művelés módjának és virágzás időzítésének más-más megválasztásával kerti vagy szobai változattá is nevelhetjük. A májusi első áldozásra nevelt fehér virágúakat már decembertől hajtatják, a kertben tartott példányok viszont többnyire csak augusztustól nyílnak. Van különösen nagy, fehér virágú őszi fajtája is, amely még később kezd virágozni, de egészen a fagyokig. Egyes, napos helyen tartott, kék virágú fajták lombjai ősszel vörösbarnára színeződnek, még dekoratívabbá téve a bokrot.

Az utóbbi években kapható, ún. Teller-hibridek virágzata eltér a hagyományos fajtákétól: egy külső, terméketlen virágokból álló kék koszorúból és azon belül pedig apró, termékeny virágok sokaságából áll. Ezek a fajták 2 méter magasra is megnőhetnek.

A teljesen kinyílt virágfejeket októbertől vázában, eleinte kis vízzel, majd anélkül szárazvirággá érlelhetjük. Őszi színüket így sokáig megtartják, de még ha meg is kopik, a viráglabda néha évekig dekoratív marad. A Teller-hibridek tányérvirágzata szárazvirágnak nem alkalmas.